Elmúlt a tél. Legalábbis remélem. 2011 február első hetében vagyunk. Szép az idő. Talán a 10 Celsiust is eléri az a bizonyos higanyszál. De ez a blog nem a különös februári időjárásról szól. Hanem egy Calibráról. Álmaim autójáról. Nincs is értelme arról vitatkozni, hogy miért. Véleményem szerint az emberiség 1997-ig gyártott AUTÓT! Ezután robotokat gyártott. Mára már mindent a technika irányít. Parkol helyettünk. Tartja a követési távolságot. A sávot sem engedi elhagyni anélkül, hogy a seggem alatt ne rezegne az ülés vagy a kezemben a kormánykerék. Nevetséges... (Szerintem!)
Beszéljünk az autóról. Kicsomagoltam.Alig vártam ezt a pillanatot. Mint egy kisgyermek a karácsonyi ajándékát. Nekem ez a legszebb februári karácsony. Gyorsan ki is pakoltam a belsejét. Ülések, oldalkárpitok, tetőkárpit és a szőnyegek. Kitakarítottam belülről. Hát találtam sültkrumplit is. Igen a mekiből való. Azt szeretjük. De a kárpitost is szeretem, aki újrabőrözi a tetőkárpitot. Hát erre még várni kell. Sok a dolga szegénynek. Ha jó lesz a cucc talán még egy reklámfelületet is kaphat a csávó ebben a blogban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.